Ihlet

Szomorúfűz árnyékában,

Szerelemnek mámorában,

Áriát hallgató Magány,

Napsütötte hegynek ormán.

Barna haját fújta lágy szél,

Szép szemében égett vad tűz.

S mosolygós arcán csókom ha,

Csattan, beleremeg testem.

Halálszín árnyból előtör,

Még angyalfény díszíti őt.

Nimfák, faunok, s tündérek

Énekében táncol vígan.

Rózsa legyen vörös, fehér,

Mégis legszebb a százszorszép.

Hisz ajkai akár a tűz,

Melynek lángja perzsel, éget.

S elképzeli az elme mit,

Szerelemben láthatatlan

Fonalak szőnek egymáshoz,

E kicsiny Föld négy szegletén.