A szerelmetes játszma

Szálló tollak sebes útja,

Közös ösvény, szívünk húrja.

Pendülő dúr, csupa erő,

Nálunk bizony ez a nyerő.

Versenyekről, versenyekre,

Sietve, de sosem késve,

Játszunk, s küzdelmesen nyerünk,

Ha nem akkor sem csüggedünk

Játszunk, mintha szeretkeznénk,

Lágyan, szelíden, de bátran.

Ez a csoda csak a miénk.

Három éve, „így: vidáman”.

Akarsz-e játszani velem,

Feszülő húr szakadtáig,

Mellettem állni a harcban?

S, a végén, a serlegből kiinni a győzelem borát?

Ezt a verset tollaspartnerem tiszteletére írtam, reméllem még sokáig együtt játszhatunk..